Tanulmányok, elemzések

Az Ön cégénél minden rendben a szabadságokkal?


2016.01.08   |   

A kereskedelmet megkülönböztetett figyelemmel ellenőrizte a hatóság – a gazdaságban betöltött hangsúlyos szerepe és jellemzői okán –, a vendéglátást „csak” a szokásos mértékben és indokok alapján.

Megfelelő módon és időben adtak szabadságot a munkáltatók alkalmazottaiknak? Elsősorban erre keresték a választ a munkaügyi revizorok a tavaly október elejétől november közepéig tartó célellenőrzéseik során, áll a nemzetgazdasági tárca jelentésében…

Persze, ezzel együtt további kérdések is felmerültek a vizsgálatok során: egyáltalán jogszerűen foglalkoztatták-e őket?

Olvasson tovább, érdemes! Nem csak a feltárt hibákat soroljuk, hanem mutatunk jó példákat és megoldásokat is…!

Mit vizsgáltak?

a foglalkoztatási jogviszonyok rendezettségét,

az írásba foglalt munkaszerződés és bejelentés nélküli foglalkoztatást

az egyszerűsített foglalkoztatást

a színlelt szerződéssel történő foglalkoztatást,

a részmunkaidőre történő bejelentéssel teljes munkaidőben történő foglalkoztatást,

a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottakkal kapcsolatos jogszabályok megtartáát,

a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásának szabályszerűségét (munkavállalási engedélyek meglétét, illetve a munkavállalási engedélyekben szereplő munkakörben és munkavégzési helyen történő foglalkoztatását).

A munka- és pihenőidőre előírt rendelkezések megtartását vizsgálták, konkrétan a szabadságra vonatkozó jogszabályi rendelkezések,

szabadság mértékének számítását,

szabadság kiadását,

szabadság megváltását,

szabadság kiadásának nyilvántartását,

szülési-, fizetés nélküli-, betegszabadságra vonatkozó szabályok megtartását

Ellenőrizték még

a munkaidőre és az azzal kapcsolatos adatok nyilvántartására vonatkozó rendelkezések betartását, továbbá

a munkavállalók anyagi biztonságát, megélhetését érintő – munkabér mértékére és védelmére vonatkozó – jogszabályok megtartását.

Reflektorfényben a kereskedelem,

de a vendéglátás sem maradt árnyékban

„A célellenőrzés során kiemelt hangsúlyt kapott a kereskedelem, amit az ágazat súlya, jellemzői indokoltak. Szokásos mértékben valósultak meg az ellenőrzések egyebek között a vendéglátás terén….”, fogalmaznak a tárca jelentésében.

(Átlagosnak nevezett vizsgálatokat tartottak az építőipar, vagyonvédelem, feldolgozóipar, gépipar, mezőgazdaság, egyéb szektorokban – a szerk.)

Az ellenőrzések megszervezésénél figyelmet fordított a hatóság arra, hogy ne csak rendes munkaidőben legyenek jelen a munkaügyi felügyelők a munkahelyeken, hanem hétvégenként, illetve hétköznap, a hivatali időn túl is tartsanak ellenőrzéseket.

A célellenőrzés időszakában két munkaszüneti napon is vizsgálódtak (2015. október 23., 2015. november 01.).

A hatóság hangsúlyozza, hogy a munkaügyi ellenőrzések és eljárások egy része még folyamatban van, így a megállapítások a jelentés elkészítésekor ismert tényeken, adatokon alapulnak.

Adathalmaz

A célellenőrzés 1 159 vállalkozás – 13 156 munkavállalóját érintő – foglalkoztatási gyakorlatát vizsgálta.

Az ellenőrzések a munkáltatók közel 85 százalékánál tártak fel a vizsgálatba vont munkavállalók 50 százalékát érintő valamilyen munkaügyi jogsértést.

A feltárt jogsértő magatartások súlya és/vagy ismételt megvalósulása 51 esetben munkaügyi bírság kiszabását indokolta.

A kis-és középvállalkozások által – első esetben – elkövetett szabálytalanságok jogkövetkezményeként alkalmazott figyelmeztetések száma 143.

298 foglalkoztatót érintően szabálytalanság megszüntetésére irányuló kötelezést,

465 munkáltatóval szemben kötelezés nélküli – szabálytalanságot megállapító – határozatot hozott a munkaügyi hatóság.

Az ellenőrzések több mint 5 százaléka során társhatóságok is közreműködtek, többek között élelmiszerlánc-biztonsági, fogyasztóvédelmi, valamint közlekedési hatósági feladatokat ellátó főosztályok – együttműködésével zajlott.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal és a katasztrófavédelem területi szervei is együttműködtek a munkaügyi hatóságokkal.

A legtöbb vizsgálat hagyományosan a rendőrség, valamint a munkavédelmi felügyelők közreműködésével történt.

Tipikus jogsértések

A nyilvántartási kötelezettség (hiányos, hamis nyilvántartás, illetve nyilvántartás hiánya) megszegése miatt intézkedett leggyakrabban a munkaügyi hatóság.

A kereskedelemben tevékenykedő munkáltatókkal szemben kellett legtöbbször intézkednie a hatóságnak – részben a célellenőrzés során az ágazatban lefolytatott magas ellenőrzések miatt, fogalmaz a jelentés.

A munkaidő nyilvántartására vonatkozó szabályok megkerülése miatt az intézkedések közel fele (43százalék) ebből az ágazatból került ki.

A vendéglátás (valamint az építőipar) területén is jellemzőek ezek a szabálytalanságok, az intézkedések 16-18 százaléka esett e(zekre) szektor(ok)ra. A főbb jogsértéssel érintett munkavállalók 21 százalékát érintette a nyilvántartással kapcsolatos rendelkezések megszegése.

Kiemelkedő volt a szabadsággal kapcsolatos jogsértések száma is.

Az intézkedések 19 százaléka ezen szabálytalanság miatt történt, amely a főbb jogsértéssel érintett munkavállalók 51 százalékát érintette.

A célellenőrzés tárgyát képező jogsértések miatt a kereskedelemi ágazatban került sor a legtöbb intézkedésre.

A munkaidőre vonatkozó szabályok (munkaidő-beosztással kapcsolatos rendelkezések megsértése, napi, illetve heti munkaidő megengedett legmagasabb mértékének túllépése) figyelmen kívül hagyása a kereskedelemre és a vendéglátásra jellemzőbb – az összes ilyen jogsértés 73 százaléka esett ezekre az ágazatokra.

A munkaviszony létesítésének, illetve az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony bejelentésének elmulasztása miatt alacsonyabb számban kellett intézkednie a munkaügyi hatóságnak (16 százalék).

Feketefoglalkoztatást a jogsértéssel érintett munkavállalók 6 százalékánál tárták fel az ellenőrzések. (A legrosszabb kép az építőiparban mutatkozott, amelyen kívül a kereskedelem és vendéglátás területét érintette leginkább ez a szabálytalanság, igaz a célellenőrzés során a vizsgálatok száma is magasabb volt az utóbbi ágazatokban.)

A munkabérrel kapcsolatos jogsértések az országos átlaghoz képest a célellenőrzés során ezúttal kisebb számban fordultak elő.

Milyen problémák adódtak a szabadságolásokkal?

Mutatjuk, mire kell figyelni!

A munkáltatók számára legtöbbször a szabadság kiadására vonatkozó előírások megtartása jelentett problémát

A munkáltató az esedékesség évében nem adta ki a szabadságot a munkavállalónak: Bár a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy a felek naptári évre kötött megállapodással átvigyék következő évre a szabadság egy részét, mégis – vélhetően a jogszabályi lehetőség ismeretének hiánya miatt – a jogsértéssel érintett munkáltatók nem éltek ezzel a lehetőséggel.

Az érintett munkáltatók többsége egyébként néhány nap szabadságot nem adott ki az esedékesség évében, ezen szabadságnapok kiadása jellemzően a következő év első negyedévében megtörtént.

Nagymértékű szabadság-felhalmozódást kivételes esetben, ritkán tapasztaltak a hatóság munkatársai (Példatár 1. példa – lejjebb elérhető)

a munkáltató a törvény előírásainak megfelelően nem biztosított a munkavállalónak naptári évben egy alkalommal, legalább tizennégy nap egybefüggő szabadságot: A legtöbb, szabadsággal kapcsolatos szabálytalanság ebbe a körbe sorolható, a munkáltatók „elaprózva” adták ki a szabadságot a munkavállalóknak. Megállapítható azonban, hogy a munkáltatók és a munkavállalók jelentős része nem ismerte ezt a szabályt. A munkáltatók képviselői gyakran hivatkoztak arra, hogy nem tudtak ezekről a törvényi rendelkezésekről, gyakran változik az Mt., követhetetlen, hogy milyen előírásokat kell betartani. A fent leírtakat alátámasztja, hogy azokkal az Mt. előírásokkal kapcsolatban, amelyek érdemben nem változtak (pl.: a szabadság mértékének számítása, a munkaviszony megszűnését, illetve megszüntetését követőn a szabadság pénzbeli megváltásával kapcsolatos szabályok) csak eseti jelleggel került megállapításra szabálytalanság a célellenőrzés során. A lefolytatott ellenőrzések során elhangzott munkáltatói véleményekből az derült ki, hogy amennyiben a munkáltatónál nincs előre betervezett leállás, úgy nagyon nehéz, szinte lehetetlen betartani az Mt.-nek azt a rendelkezését, hogy a munkavállaló tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzés alól.

a munkáltató a munkaviszony fennállása óta egyáltalán nem adott ki szabadságot a munkavállalónak: A legsúlyosabb szabadság kiadásával kapcsolatos jogsértés kisebb mértékben fordult elő. Ezeknél a szabálytalanságoknál feltételezhető a munkáltatói szándékosság (példatár 2. 3. 4. példa), de volt olyan eset, amikor a munkáltató – nem igazolt – gazdasági érdekre hivatkozott, míg egy másik esetben pusztán a figyelmetlenség volt a magyarázat a szabadság kiadásának elmulasztására.

A szabadság kiadásával összefüggő szabálytalanságok vonatkozásában összességében elmondható, hogy a kisebb létszámot foglalkoztató vállalkozásoknál (kereskedelem, vendéglátás) fordultak elő nagyobb arányban, mivel a kieső munkaerőt nem tudta / akarta pótolni a munkáltató. A nagyobb munkáltatóknál a szabadság kiadásának betartására bevett szokás egy-egy előre betervezett leállás, így ezen munkáltatóknál, ha el is követték ezt a szabálytalanságot, inkább munkaszervezési okokra vezethető vissza a törvénynek nem megfelelő működés.

Az ellenőrzés során a munkáltatók közül többen jelezték, hogy célszerű lenne törvényi lehetőségként biztosítani azt, hogy az év végéig ki nem adott szabadság megváltható legyen. Természetesen a törvényi szabályozás nem véletlenül tiltja a javasolt - 11 - megoldást. A szabadság kiadása – annak a munkavállalókra gyakorolt rövid és hosszú távú hatásai miatt – nem pótolható a szabadság pénzbeli megváltásával [Alaptörvény XVII. cikk (4)].

A szabadság kiadásán túl, más szabadsággal kapcsolatos jogsértés miatt lényegesen kevesebbszer intézkedtek a hatóság munkatársai.

(Kiemelendő továbbá, hogy ezek az intézkedések nagyobb munkavállalói létszámot nem érintettek, mivel 1-1 munkavállaló vonatkozásában kerültek megállapításra ezek a szabálytalanságok.)

A szabadság mértékének helytelen megállapítását a munkaügyi hatóságok nem tapasztalták, ebben nyilván szerepet játszanak a korszerű bérszámfejtő programok is.

Mind a munkáltatók, mind a munkavállalók tisztában voltak az évi rendes- és pótszabadságok mértékével.

Megjegyzendő azonban, hogy több esetben a munkáltatók a munkaviszony létesítését követően kiadott írásbeli tájékoztatókban a szabadság mértékével kapcsolatban csak az Mt. vonatkozó rendelkezéseit idézték be, ezért a munkavállalók nem mindig voltak tisztában vele, hogy mennyi (alap- és pót) szabadság jár nekik. Az Mt. lehetővé teszi, hogy a munkáltató a tájékoztatást a munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésére történő hivatkozással adja meg, tehát nem jogszerűtlen a fenti megoldás, de a munkavállalók „jogismeretét” a szabadság mértékéről, a számítási módjáról és kiadásáról egyáltalán nem növeli.

A szabadság nyilvántartásával összefüggő jogsértésekkel kapcsolatosan kiderült, hogy a munkaidő-nyilvántartáson „sz” betűvel, vagy kiírva szerepeltették a munkáltatók a kiadott szabadságnapokat.

Az éves szabadság-nyilvántartásokat („szabadságkartont”) kevés kivétellel megfelelőnek találták a hatóság munkatársai.

A célellenőrzés során vizsgált munkáltatók esetében elenyésző számban fordult elő (a munkaviszony fennállása alatt) a szabadság jogellenes pénzben történő megváltása.

A szabadsággal kapcsolatos szabályok ellenőrzését megnehezíti, ha a munkáltató utólag korrigálja a nyilvántartást, a munkavállalók egy része pedig munkahelyét féltve nem mondja el, ha nem kapja meg a törvényben számára biztosított szabadságát.

Ezek miatt a szabálytalanságok bizonyítása is nehézséget okoz, mivel a munkáltató általában a szabályosan kiadott szabadságok listáját, a munkavállalók által aláírt nyilvántartást nyújtja be.

A szabadsággal kapcsolatos szabálytalanságok, így sok esetben bejelentés kapcsán derülnek ki, a munkaügyi hatóság által tartott helyszíni ellenőrzés során.

Az Mt. alapján lehetősége van a munkáltatónak arra, hogy az Mt. 117. §-a szerinti pótszabadságot érintően a munkavállalóval megállapodjon a tárgyévet követő év végéig történő kiadásról.

A feketefoglalkoztatás szerkezeti megoszlása kapcsán megállapítható, hogy legtipikusabb formája a munkaviszonyhoz, illetve egyszerűsített foglalkoztatáshoz kapcsolódó bejelentés hiánya, egyéb formái (pl. színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás) kevésbé jellemzők.

(A célellenőrzés továbbra is megerősíti az elmúlt évek tapasztalatait, miszerint az építőipar a legfertőzöttebb terület. )

Egyes munkáltatók részéről vélelmezhető a tudatosság, mivel - az ellenőrzés elmaradása esetén - a munkaerő költsége így alacsonyabbra szorítható.

Egyértelműen megjelent a foglalkoztatók részéről a „kockáztatás”.

Egyes cégek nehezen megközelíthető, „eldugott” helyen tevékenykednek, nem számolnak ellenőrzéssel.

A felügyelőségek beszámolói szerint ezt támasztja alá, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó bejelentést a munkáltató az ellenőrzés hatására rövid időn belül pótolja, mivel ismeri a jogszabályi kötelezettséget és a bejelentés teljesítésének előírt módját, valamint a bejelentés megtételéhez szükséges munkavállalói adatokkal már a munka megkezdése előtt rendelkezik.

Egyszerűsített foglalkoztatás bejelentésének elmulasztása hátterében továbbra is a közterhek befizetésének elkerülésére, illetve az egyszerűsített foglalkoztatás időbeli korlátainak kijátszására irányuló szándék húzódik meg.

A munkáltató havi 15 napnál több alkalommal foglalkoztatja a munkavállalót, ám rendes munkaviszonyban történő bejelentés helyett inkább megpróbálja „elbliccelni” az alkalmi munka havi korlátját meghaladó munkanapok bejelentését.

A kis-és középvállalkozásokra vonatkozó szabályok alapján előírt enyhébb szankciók a munkáltatók egy részére nem jelentenek megfelelő visszatartó erőt, hiszen a legsúlyosabb esetben sem kell a bírságszankcióval számolniuk és más hátrányos következménye sincs az első jogsértésnek, viszont a bejelentés nélküli foglalkoztatással költségcsökkentést érhetnek el a befizetendő adók és járulékok „megtakarításával”, így tisztességes versenytársaik hátrányba kerülnek.

Továbbra is gyakori az adminisztrációs hibára való hivatkozás, valamint tipikus „kifogás”, hogy a munkavállalók bejelentéséhez szükséges adatokat időben leadták a könyvelőnek, de a könyvelő elmulasztotta a bejelentésüket.

Előfordult az a magyarázat, hogy próbaidő után kívánta bejelenteni a munkavállalót a munkáltató, illetve a munkavállaló próbanapon volt, valamint védekezésként hozták fel a foglalkoztatók azt is, hogy előző időszakban mindig bejelentették a munkavállalókat.

Szintén kiemelkedő a munka- és pihenőidővel kapcsolatos adatok hiányos, vagy nem a valóságnak megfelelő vezetése (hamis, illetve kettős nyilvántartás).

A munkaidő-nyilvántartással összefüggő legjellemzőbb szabálytalanság, hogy a munkáltató nem rögzíti a nyilvántartáson a munkaidő kezdő és befejező időpontját.

Ez a látszólag csekély szabálytalanság leplezi legtöbbször a napi maximális munkaidő túllépését, illetve a rendkívüli munkavégzést.

A munkaidővel kapcsolatos adatok – egy-egy munkanapra vonatkozó – hiányos nyilvántartása mögött figyelmetlenség, feledékenység, a következetesség hiánya mutatkozik, szándékosság nem feltételezhető a munkáltatók részéről.

A munkaidő-keret jogszabályszerű használata leginkább a saját munkaügyi szakemberrel rendelkező munkáltatóknál figyelhető meg.

Szándékos munkáltatói magatartásra utalhat viszont, amikor a munkaidő- nyilvántartás nincs a munkavégzés helyén, a későbbiekben a hatóságnak megküldött iratanyag alapján pedig jellemzően nem állapítható meg jogsértés, holott számos esetben fennáll a gyanúja annak, hogy a munkavállalókat a megengedettnél többet foglalkoztatják, illetve a nyilvántartás visszamenőleg is igazolná mind a bejelentés nélküli foglalkoztatás tényét, mind a munkaidővel, illetve pótlékfizetéssel kapcsolatos előírások megszegését.

(Ezek a tényezők gyakran megfigyelhetők az építőipari ágazatban. )

A vizsgálat tapasztalatai szerint ritkábban fordult elő, hogy a munkavállalók munkaideje meghaladta a napi munkaidő megengedett legmagasabb mértékét, emellett viszont gyakran előfordult a munkaidő-beosztás szabályainak megsértése, melynek hátterében egyrészt a jogszabályi ismeretek hiánya, másrészt a rendkívüli munkavégzés leplezésére irányuló szándék áll.

(A munkabérrel kapcsolatos jogsértések a célellenőrzés során ezúttal leggyakrabban a vagyonvédelemben és a feldolgozóiparban voltak megfigyelhetők.)

A legtöbb intézkedést a pótlékok fizetésének (rendkívüli munkavégzésért járó pótlék, műszakpótlék, éjszakai bérpótlék, stb.) elmaradása miatt hozták a munkaügyi hatóságok. Előfordult, hogy a munkáltató nem a jogszabály által meghatározott határidőben fizette ki a munkabért a dolgozóknak, amely egy feldolgozóipari vállalkozás 35 munkavállalóját érintette.

A nyáron megtartott - munkavállalók jogviszonyának rendezettsége érdekében a foglalkoztatásra vonatkozó alapvető szabályok érvényre juttatására irányuló - akcióellenőrzésen tapasztaltakkal ellentétben ezúttal kissé nagyobb számban kellett intézkedni a hatóság munkatársainak a minimálbérre, illetve – a legalább középfokú végzettséget igénylő munkakörökben – a garantált bérminimumra vonatkozó rendelkezések megszegése miatt, de elmondható, hogy a munkáltatók alapvetően jogkövető magatartást tanúsítottak e tekintetben.

Példatár

  1. Egy Győr-Moson-Sopron megyei üzemben munkaügyi ellenőrzésre került sor. A lefolytatott helyszíni ellenőrzés alapján megállapítást nyert, hogy a munkáltató a foglalkoztatásban állt több mint 2000 - betanított munkás munkakörű - munkavállalóból 1001 munkavállalónak nem adta ki tárgyévben a 2014. évi szabadságát és 87 munkavállaló esetében nem tartotta be a (2015. évi) rendkívüli munkaidő maximális mértékére vonatkozó jogszabályi előírást. Előfordult olyan eset, amikor a munkavállaló részére több év alatt ki nem adott szabadságok mértéke az ellenőrzés idején meghaladta a 100 napot. Egy másik munkavállaló, esetén a maximálisan elrendelhető éves 250 óra helyett 389 óra rendkívüli munkaidő („túlóra”) került elrendelésre, illetve teljesítésre, ami egyébként a munkáltató részéről ellentételezésre került. A munkáltató képviselője ügyféli nyilatkozatában elismerte a szabálytalanságokat, de arra hivatkozott, hogy Ausztria közelsége miatt nem lehet jó munkaerőt „szerezni” és ezért létszámproblémáik vannak, így nem tudták betartani sem a szabadság tárgyévben történő kiadására, sem a rendkívüli munkaidő éves mértékének maximumára vonatkozó jogszabályi előírásokat.
  2. Egy Baranya megyei munkáltató biztonsági őr munkavállalóját tanúként hallgatta meg a munkaügyi hatóság. A tanú elmondta, hogy sem 2014-ben, sem 2015-ben nem kapott szabadságot. A munkáltató az előző évről áthozott szabadság kiadásáról sem gondoskodott, eltérő megállapodást nem kötöttek a felek, a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá nem tartozott. A munkavállaló arról sem tett említést, hogy – ugyan szabálytalanul – pénzben megváltotta volna munkáltatója a ki nem adott szabadságnapjait.
  3. Eljáró kormánytisztviselők helyszíni ellenőrzést tartottak egy Bács-Kiskun megyei üzletben. A helyszínen 1 fő látott el eladói tevékenységet. A munkavállaló a helyszíni ellenőrzés során tanúként elmondta, hogy írásbeli munkaszerződés alapján dolgozik a fenti foglalkoztatónál. Szabadságot még nem vett igénybe, elmondása szerint 2014. és 2015. évben szabadság számára egyáltalán nem lett kiadva.
  4. Egy budapesti frekventált helyen található kávézóban foglalkoztatott munkavállaló nyilatkozata szerint munkaviszonya fennállása óta (2 éve) fizetett szabadságon még nem volt, a kollégáival cserél munkanapokat, hogy több pihenőnapja legyen egyben, így oldja meg a „szabadságát”.
  5. 2015 novemberében munkaügyi ellenőrzést tartott a Békés Megyei Kormányhivatal egy élelmiszeripari tevékenységgel foglalkozó munkáltatónál. Az ellenőrzés 104 munkavállalót érintett. A 2014. évben kiadott szabadságok vizsgálata során megállapításra került, hogy a munkáltató a szabadságokat az esedékesség évében kiadta, viszont nem biztosította, hogy a munkavállalók 14 egybefüggő napra mentesüljenek a munkavégzés alól. Erre vonatkozóan a munkáltató eltérő megállapodást a munkavállalókkal nem kötött.
  6. Egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei egyéni vállalkozónál megtartott ellenőrzés során a bemutatott munkaügyi dokumentumok alapján megállapítást nyert, hogy a vizsgált időszakban 2014. évben a munkáltató 8 munkavállalója részére az alap-és az életkor után járó pótszabadságokat kiadta, azonban a gyermekek után (8 munkavállaló esetében 16 év alatti gyermek, valamint 1 munkavállaló esetében fogyatékkal élő gyermek) járó pótszabadságokat figyelmen kívül hagyta. A gyermekek után járó pótszabadságokat a munkáltató az eljárás befejezéséig nem adta ki.
  7. Egy budapesti áruházban a munkaügyi ellenőrzésre jogosult kormánytisztviselők 3 munkavállalót találtak munkavégzés közben. Az egyik meghallgatott munkavállaló nyilatkozata alapján a munkáltató az idei szabadságát nem adja ki az esedékesség évében, mivel már elkezdődött a karácsonyi vásár, azt csak jövőre veheti ki a munkavállaló. A felek részéről semmilyen megállapodás nem történt a szabadság átviteléről. Megállapítást nyert továbbá, hogy a dolgozók részére nem adta ki a maradéktalanul a 2014. évi szabadságot sem a foglalkoztató. Megállapodás a szabadság átviteléről itt sem történt.
  8. Egy Heves megyei feldolgozóipari munkáltatónál helyszíni ellenőrzés lefolytatására került sor. A 2014. évi szabadság-nyilvántartások, a munkavállalók tanúvallomásai és a munkáltató nyilatkozata alapján megállapításra került, hogy a foglalkoztató 44 munkavállaló részére a szabadságaikat nem adta ki maradéktalanul a jogszabályban meghatározott időpontig. Az ily módon tárgyévben ki nem adott szabadságnapok az eljárás befejezéséig maradéktalanul kiadásra kerültek.
  9. Szintén Heves megyében egy sütőipari Kft. munkáltatót érintően megtartott ellenőrzés során megállapításra került, hogy a munkáltató 17 munkavállaló vonatkozásában nem tartotta be a munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos rendelkezéseket, továbbá 39 változó munkarend szerint foglalkoztatott munkavállaló esetében az írásbeli munkaidő-beosztás hiányát állapította meg a munkaügyi hatóság. A munkáltató 30 állandó éjszakai időszakban munkát végző munkavállaló részére 2015. október hónapban nem fizette meg az éjszakai munkavégzés bérpótlékát, valamint 54 munkavállaló esetében a 2014. évi szabadságot a munkáltató nem adta ki maradéktalanul a tárgyévben.
  10. Egy Komárom-Esztergom megyei vendéglátó-ipari egységben dolgozó 3 munkavállaló kéthavi munkaidőkeret alkalmazásával a pihenőnapokat egybefüggően összevonva kapta meg. A szabadságokat és az összevont pihenőnapokat (szabadnapokat) nem lehetett elkülöníteni egymástól. A szabadságokat esetenként szabadnapokra írták ki a dolgozóknak.
  11. Nógrád megyében eljáró kormánytisztviselők munkaügyi ellenőrzést tartottak egy építőipari vállalkozásnál. Az ellenőrzés helyszínén a munkát végző munkavállalók szennyvízakna bélelését végezték. A helyszínen 6 munkavállaló végzett munkát, 2 munkavállaló bejelentése nem történt meg, közülük az egyik munkavállaló az elmondása szerint írásba foglalt munkaszerződéssel dolgozott, a másik munkavállaló pedig szóbeli megállapodás alapján. A munkavállalók a munkavégzés helyszínén munkaidő-nyilvántartást nem tudtak bemutatni. Egy munkavállaló nyilatkozata alapján a 2014. évi szabadság tekintetében a leghosszabb egybefüggő időtartam 1 hét volt, amikor mentesült a munkavégzés alól a szabadság által.
  12. A Vas Megyei Kormányhivatal munkaügyi feladatokat ellátó kormánytisztviselői a közlekedési hatósággal közösen ellenőrzést tartottak egy fuvarozással foglalkozó Kft. telephelyén. A cég 9 munkavállalóját hat havi munkaidőkeretben foglalkoztatta, de annak kezdő és befejező időpontját írásban nem határozta meg, továbbá a munkavállalók munkaidejét úgy tartotta nyilván, hogy abból a munkaidő kezdő és a befejező időpontja nem volt megállapítható, csupán a ledolgozott óraszám. Megállapítást nyert továbbá, hogy a munkáltató egy sofőr munkakörben foglalkoztatott munkavállalójának úgy adta ki a szabadságát, hogy a munkavállaló nem mentesült legalább egybefüggő 14 napra a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.
  13. Egy Zala megyei Kft. munkáltató az ellenőrzésbe vont 101 fő munkavállaló közül 96 fő részére az esedékesség évében - 2014. december 31-ig - nem adta ki a tárgyévre járó szabadságát. A munkavállalók és a munkáltató a 2014. évi naptári évre vonatkozóan a tárgyévben nem kötöttek megállapodást a szabadság esedékesség évét követő kiadásáról, ilyen megállapodást csak utólag, 2015. január 14-én kötöttek a felek.
  14. Komárom-Esztergom megyében panaszbejelentés során a bejelentő elmondta, hogy munkaviszonya a 6 hónapos próbaidő lejárta előtt egy nappal szűnt meg, közös megegyezéssel. A munkaviszony megszűnésekor a munkáltató elmulasztotta munkabérének elszámolását hiánytalanul teljesíteni, mivel nem fizette meg a rendkívüli munka után járó bérpótlékot. A munkaügyi ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a villanyszerelő munkakörben alkalmazott munkavállalókat a munkáltató éves munkaidőkeretben foglalkoztatta, a szombati, vasárnapi munkavégzéseket előre tervezte a munkaidő-beosztásban. A panaszos munkavállaló munkaviszonyának próbaideje alatt 52 óra rendkívüli munkaidőt teljesített, ezt a munkáltató elismerte. A munkáltató nyilatkozata alapján a panaszos esetében azért nem került kifizetésre a rendkívüli munkaidő ellenértékeként járó pótlék, mivel munkajogviszonya a munkaidőkeret lejárta előtt szűnt meg, így a munkáltatónak nem volt lehetősége a keret lejártáig a pótlékot szabadidővel kompenzálni. A munkáltató az általa bemutatott munkaidő-nyilvántartáson nem a valóságnak megfelelő adatokat rögzítette, ugyanis 1 fő esetében a vasárnapi 8 óra munkavégzést hétköznapokra írta le.
  15. A Somogy Megyei Kormányhivatal munkaügyi ellenőrzési feladatokat ellátó kormánytisztviselői 2015 októberében munkaügyi ellenőrzést tartottak egy vendéglátó-ipari munkáltatónál. A munkavégzés helyszínén 1 munkavállaló végzett munkát pultos munkakörben szóbeli megállapodás alapján egyszerűsített foglalkoztatás keretében. A munkavállaló tanúvallomásában előadta, hogy a Kft. részéről az ügyvezetővel állapodott meg a munkavégzésről, annak feltételeiről, írásba foglalt munkaszerződést, ill. egyéb más szerződést nem kötöttek a felek a munkaügyi ellenőrzés megkezdésének időpontjáig. A munkavállaló munkavégzését az ügyvezető irányította, utasította és ellenőrizte, illetőleg a munkaeszközöket a Kft. biztosította a munkavállaló részére. A munkavállaló tanúvallomásában előadta, hogy munkaideje a korábbi munkavégzési napoknak megfelelően: 09.00-22:00 óra között tart. A munkáltató 1 óra munkaközi szünetet biztosít a munkavállaló részére, munkabére pedig 4.500.-Ft/nap. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a munkáltató a munkaügyi ellenőrzés megkezdésének időpontjában szóbeli megállapodás alapján, az illetékes adóhatóság irányába történő bejelentés nélkül foglalkoztatta a munkavállalót. A fentieket meghaladóan megállapítható az is, hogy a munkakör betöltéséhez szakirányú végzettség nem szükséges, ezzel a munkavállaló nem is rendelkezett, ezért részére a munkáltatónak legalább a minimálbérnek megfelelő összeget kell megfizetni. Ezzel szemben megállapítható, hogy nevezett munkavállaló munkabére nem érte el minimálbér összegét. Ezt meghaladóan a napi rendes munkaidő az egyszerűsített foglalkoztatás esetében is 8 óra, az ezen túlmenően teljesített 4 óra munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül. Az ügyben megállapítható az is, hogy a munkáltató a munkavállaló részére nem fizetett rendkívüli munkavégzés után járó pótlékot.
  16. Egy önkormányzat, mint közfoglalkoztató az ellenőrzés alá vont 24 közfoglalkoztatott közül 9 közfoglalkoztatott esetében nem a valóságnak megfelelően vezette a munkaidő-nyilvántartást. A közfoglalkoztatottak mezőgazdasági munkát végeztek és a nyári hónapokban szombat, vasárnap is munkát végeztek, öntözték a zöldségeket. A foglalkoztató a szombati, vasárnapi munkavégzések helyett szabadidőt biztosított a közfoglalkoztatottaknak, de a munkaidő-nyilvántartásokon 9 közfoglalkoztatott esetében nem tüntették fel sem a szombati és vasárnapi munkavégzést, sem az érte kapott szabadidő kivételét. A foglalkoztató korábban már követett el a nyilvántartással kapcsolatos jogsértést, akkor is valótlan nyilvántartást vezetett.
  17. Egy Győr-Moson-Sopron megyei egészségügyi intézmény munkáltató munkaügyi ellenőrzése során megállapítást nyert, hogy a munkáltató 30 - a röntgen és izotópdiagnosztikai, a lakossági szűrés, tüdőgyógyászati járóbetegellátás, és az intenzív osztályon munkát végző - közalkalmazottnak biztosította a Kjt. szerinti, föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát töltő munkavállalót megillető évenként 5 munkanap pótszabadságot és azoknak a közalkalmazottaknak, akik ilyen munkahelyen legalább 5 évet eltöltöttek, évenként 10 munkanap pótszabadságot. (pozitív példa)
  18. A munkaügyi hatóság egy Békés megyei önkormányzatnál tartott munkaügyi ellenőrzést a 2014. évi közfoglalkoztatottakat érintő szabadság megállapítására és annak kiadására vonatkozó szabályok betartásával kapcsolatban. A közfoglalkoztatottak több csoportban végeztek munkát, az ellenőrzés a varrodai foglalkoztatást érintette. Bemutatásra került 21 fő 2014. évi nyilvántartása, dokumentációja, mely alapján a 2014. évi szabadságok megállapítása, kiadása, engedélyezése és nyilvántartása rendben volt. (pozitív példa) – áll a nemzetgazdasági tárca jelentésében.