Szakmai segédanyagok

Szívességből végzett munkáért jelképes köszönet jár!


2016.12.15   |   

Még a megnövekedett ünnepi forgalom idején is csak alkalmanként kérje meg családtagját vagy rokonát, hogy egy-két órára ugorjon már be a pult mögé segíteni. Ja, és semmiképpen ne fizessen érte!

A szívességi munkavégzés és a feketemunka elhatárolása nagyon fontos, annak ellenére, hogy sokszor nem világos a gyakorlatban, int a munkaügyi szakjogász.

Tekintheti-e a munkaügyi felügyelő bejelentés nélküli foglalkoztatásnak, ha a vállalkozót, saját boltjában, a húszéves fia helyettesíti zárás előtt két óráig?, teszi fel a kérdést  dr. Kártyás Gábor az  ado.hu-n.

Melyek a legfőbb különbségek?

A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény alapján „a munkaügyi felügyelő jogosult a hatósági ellenőrzés során megállapított tényállás alapján minősíteni a foglalkoztatás természetét” –, azaz meghatározni, hogy a munkavégzés milyen jogviszonyban történik.

Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka olyan jogviszonyban történt, amely nem esik a munkaügyi ellenőrzés hatálya alá.

A munkaügyi felügyelő tehát jogosult arra, hogy az általa ellenőrzött foglalkoztatás jogi kereteit az eset összes körülménye alapján máshogy minősítse, mint aminek azt a felek tekintik.

Szívességinek mondják, de munkaviszonynak tűnik

Például, ha a felek állítása szerint a munkát végző szívességi munkavégzés keretében, ellenszolgáltatás kikötése nélkül dolgozik , de a foglalkoztatás körülményei a munkaviszony sajátosságait mutatják, úgy a fenti jogszabályhely alapján a felügyelő munkaviszonnyá minősíti a felek kapcsolatát, és ennek megfelelően folytatja le az eljárást.

FONTOS! Ez a helyzet azért minősül bejelentés nélküli (illegális) foglalkoztatásnak, mert – mivel a felek nem tekintették kapcsolatukat munkaviszonynak – azt nem is jelentették be az adózás rendjéről törvény szerint.

Mit tesz a munkaügyi felügyelő?

Kötelessége, hogy felderítse az eset összes körülményeit, és ez alapján eldöntse, valóban csak szívességi, alkalmi jellegű munkavégzésről van-e szó, vagy esetleg a felek csalárd módon csak a munkaviszonnyal járó közterhek és egyéb kötelezettségek megkerülése céljából színlelik a szívességi kapcsolatot, de jogviszonyuk valójában a munkaviszony ismérveit mutatja.

E kérdésben a felügyelő mindig az adott eset konkrét körülményei alapján határoz, ennek elbírálására általános recept nem adható.

A nyilvánvaló legfontosabb különbség

A munkaviszony és a szívességi munkavégzés között az, hogy az előbbiben mindig van ellenérték.

A munkaszerződés alapján ugyanis a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató pedig köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni.

FONTOS! Ettől a szabálytól nem lehet eltérni, sem a felek megállapodásában, sem kollektív szerződésben.

Tehát, a munkaügyi felügyelő elsődlegesen azt fogja vizsgálni, hogy valóban „szívességi alapon” történik-e a munkavégzés.

A szívességi munkavégzés bizonyítása

Az eljárásban minden olyan bizonyítási eszköz igénybe vehető, amit a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény lehetővé tesz.

Így különösen tanúk és irati bizonyítékok használhatóak annak igazolására, hogy kapott-e bármiféle díjazást a munkát végző a tevékenységéért.

A szakjogász(!) álláspontja szerint nem változtat a szívességi munkavégzés jellegén, ha azért valamilyen jelképes, szintén a szívesség körébe vonható ellenszolgáltatás jár. Például, ha a gazda bográcsgulyással vendégeli meg a szüretnél segédkező rokonokat, vagy cserébe kölcsönadja az utánfutóját, attól még a munkavégzés ellenérték nélküli.

Támpont a munkavégzés időbelisége

A munkaviszony tipikusan tartós munkavégzésre jön létre, főszabály szerint napi nyolc órás munkaidővel.

A szívességi munkavégzés ezzel szemben általában átmeneti, eseti, nem rendszeres jellegű.

Nem ez a helyzet akkor, ha a valójában a „besegítő” végzi rendszeresen a másik fél üzletszerű tevékenységéhez szükséges munkát.

Például, ha a felek szívességi munkavégzésre hivatkoznak, de megállapítható, hogy a munkát végző rendszeresen, vagy jelentősebb időtartamban dolgozik, a másik fél pontos és részletes utasításai mellett, az általa meghatározott helyen és időben, ellenérték fejében, úgy a felek kapcsolata munkaviszonnyá minősíthető.

Ha viszont a munkát végző a saját rokonának, ismerősének kivételes jelleggel, ellenérték nélkül segédkezik, úgy nincs szó munkaviszonyról.

FONTOS! Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a megkülönböztetés mindig csak eseti jelleggel adható meg.

Mivel a szívességi munkavégzésre hivatkozás gyakran előforduló visszaélés a foglalkoztatási gyakorlatban, a munkaügyi felügyelők ennek körülményeit igen szigorúan vizsgálják!